Gyerekkorom egyik meghatározó játéka volt a LEGO. Összeraktam, szétszedtem, átépítettem, játszottam vele sokat... nagyon sokat. Az általános iskola végére viszont fokozatosan tompult ez az érdeklődés, majd a sok építőelem bekerült egy nagy dobozba a pincébe.

Az új albérlet konyhájában kevés a tárolóhely, viszont sok szabad felület van a falon, így ezeket igyekeztünk kihasználni. Egyik keskenyebb falrészre, közel a munkapulthoz elképzeltünk egy akasztós fali bögretartót. 

Ennek a képnek a születése is hasonlóan kezdődött, mint sok más tárgyamé. A technikával már korábban találkoztam és lementettem a DIY mappámba a Pinteresten - jó lesz még egyszer. Így is lett, mikor egy megunt, kicsit sérült festményreprodukció sorsáról kellet dönteni a legutóbbi költözés során.

A kis bútorok története egy korábbi karácsonykor kezdődött, amikor keresztlányommal játszottam - természetesen babásat. Ilyenkor jobban megnézem a játékait, mi a divat, milyen újdonságok vannak, valamint kicsit műszaki szemmel is megvizsgálom - ötlet, anyag, kivitelezés, használhatóság. Így volt ez a bababútorokkal és kiegészítőkkel is, és azt láttam, hogy szinte mindegyik fröccsöntött műanyag - kivéve a régebbi darabokat. Jött is a gondolat, hogy következő alkalomra mit vegyek neki: valódi anyagokból készült, szépen kidolgozott, modern stílusú babaház bútort.

A pincében egy ideje már pakolgattam jobbról balra egy doboznyi bakelit albumot, jó lesz még valamire címszó alatt. Ugyanakkor vallom a kevesebb több nézőpontot is. A közös nevező a továbbhasznosítás lett. A lemezek sorsát gyorsan kitaláltam, mert korábban sok jópofa ötlettel találkoztam. Többek között bakelitből készült óra, táska, ülőke, vagy akár napszemüveg - később bemutatom én mire jutottam.

Valószínű sok háztartásban megtalálható az úgynevezett pattintós képkeret. Egyszerű, praktikus és megfizethető. Emiatt gyakran használtam én is, de mindig volt valami hiányérzetem. Egészen addig, amíg nem találkoztam az alábbi gondolattal:

Kicsi a lakásom, de nagyon szeretem más adottságai miatt - napfényes, csendes és jó az elosztása. Gyakran művészet az ilyen méretű tereket úgy berendezni, kialakítani, hogy ne menjen a komfort rovására. Így volt ez a növények választása esetében is. Számomra a tökéletes szobai növény az anyósnyelv. Szép, igényte... roppant csekély figyelmet kíván és hosszúkás, ami a helytakarékosság szempontjából lényeges.

A közelmúltban fedeztem fel a csírákat, mint kiváló zöldségpótlót - főként télen és kora tavasszal. Vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag, azonban fogyasztásukkal kapcsolatban néhány fontos szabályt érdemes betartani. Utána néztem az otthoni csíráztatás folyamatának, minden szépnek és egyszerűnek tűnt. Az edényekkel viszont nem barátkoztam meg - a praktikumon és esztétikán szerettem volna változtatni. Hosszas kísérletezés eredménye lett a házilag elkészíthető csíráztató edényem. 

Egy ideje szemezgetek a raklapból készült bútorokkal. Szerencsére itthon is egyre nagyobb teret hódítanak és készül belőlük asztal, ágy vagy akár fogas is. Volt pár használt, törött raklapom és ezekből szerettem volna valamit készíteni. Körbenéztem, hogy mi hiányzik a lakásomból, így esett a választás az ágyvégre.

Nem is tudnám jobb körülmények között elképzeli ennek a bejegyzésnek a megírását, mint a reggeli eszpresszóm mellett. Talán egy kávébab ültetvényre néző terasz tudná felülmúlni. De annak is örülök, hogy sikerült szert tennem egy kávés zsákra.