Kicsi a lakásom, de nagyon szeretem más adottságai miatt - napfényes, csendes és jó az elosztása. Gyakran művészet az ilyen méretű tereket úgy berendezni, kialakítani, hogy ne menjen a komfort rovására. Így volt ez a növények választása esetében is. Számomra a tökéletes szobai növény az anyósnyelv. Szép, igényte... roppant csekély figyelmet kíván és hosszúkás, ami a helytakarékosság szempontjából lényeges.
Sokat nézelődtem kertészetekben, barkács- és nagyáruházakban, hogy megtaláljam az ideális méretű virágtartót, de nem jártam sikerrel. Végül arra jutottam, elkészítem magam olyanra, amilyenre szeretném. A tervezés nálam rendszerint az ötletből és a meglévő alapanyagok egymásra hangolásából áll. Jelen esetben az ötlet egy széles és keskeny (50×10 cm), ugyanakkor - a gyökerek miatt - magas kaspó. Körülnéztem, mi van itthon, amiből dolgozhatok. Megörültem, amikor találtam egy fél csomag készbetont. Korábban már ismerkedtem betonból készült tárgyakkal, így nem is volt tovább kérdés: betonból készítek falra szerelhető kaspót.
Az öntősablon elkészítéséhez egy nagy tábla, használaton kívüli hungarocell-lapból vágtam ki az elemeket. Összeerősítettem normál folyékony ragasztóval az oldalakat és hagytam megszáradni. A középső merevítő nem akart a helyén maradni, ezért ragasztószalaggal rásegítettem.
Következett a készbeton bekeverése vízzel, a zsákon lévő használati útmutató szerint. Majd óvatosan elkezdtem feltölteni az "öntőformát". Minden 5-8 cm betonréteg után belehajlítottam egy vastagabb (2 mm) drótot, hogy tartósabb legyen.
Két napig öntöztem a betont - ahogy Meteorológus Mihálytól is megtanultam - majd lefejtettem a hungarocellt, ami jóval könnyebben ment volna, ha kiöntés előtt étolajjal kikenem az öntőformát, hogy egyszerűbb legyen ez a művelet. Erre ügyeljen, aki belevág, mert sok időt és fáradságot megspórolhat - a második kaspónál már figyeltem erre, és elmondhatom, bevált az olajozás.
Miután teljesen kiszáradt a beton, az egészet átkentem 2-3 réteg mélyalapozóval, amely megerősíti a porózus felületeket. A kaspó belsejét kibéleltem egy méretre szabott vastagabb nejlonzsákkal, amit ragasztóval erősítettem a falához. Az aljába agyaggranulátumot tettem, hogy a vízfelesleget elszívja. Jött a virágföld, az anyósnyelv beültetése és végül a kavics réteg.
A felszereléshez szükséges "J" profilú tartó egyik jó barátom segítségével készült. Volt otthon 2 mm vastag lemezem, amiből kivágott egy darabot és meghajlította a méretnek megfelelően. A fém színe tetszett, így csak univerzális színtelen lakkal kezeltem, felfúrtam a konzolt a helyére és rátettem az anyósnyelvvel beültetett kaspót. Ilyen lett a végeredmény:
