Az első igazi plakát, amit a szomszédos videótékából szereztem gyerekkoromban, a Függetlenség napja c. film hivatalos plakátja volt. Nagyon büszkén ragasztottam ki a szobám falára, és attól kezdve elindult egyfajta vonzalom a plakátok és poszterek iránt.

Régóta szerettem volna kipróbálni azt a technikát, amikor sok apróságból kirajzolnak valamit. Leggyakrabban olyan feliratokkal találkoztam, amik gyufaszálakból, szögekből, radír reszelékből, gombokból, fahéjból készültek. 

A környékünkön pár hete volt a lomtalanítás és csodálkozva figyeltem, hogy milyen jó állapotú tárgyak kerültek ki az utcára. Komplett szekrénysorok, fotelek, székek, asztalok, ládák, és még sorolhatnám. Idén egy megfáradt asztal fiókját sikerült megmentenem, amit polcnak használok majd. A rengeteg…

Az albérletünkben van egy olyan falrész, amit a saját ízlésünk szerint alakítottunk ki. Szép fokozatosan értük el a jelenlegi állapotot, talán ezért is lett ennyire harmonikus. Szeretünk itt időt tölteni, beszélgetni, dolgozni, teázni, vendégeket fogadni.

Aki nem ismeri a sorozatot, annak mindenképp ajánlom, mert szerintem zseniális. „Egy lenyomat arról, hogy hogyan is néz ki a mai Magyarország" - jellemezte Ónodi Eszter, az egyik főszereplő. A történet egy magyar család mindennapi életét mutatja be, ahol a családfő svindlerkedésből és csempészésből…

Egy ideje pakolgattam, kerülgettem a pincében egy régi képemet. Kidobni nem akartam, mert jó állapotban volt: nem repedt, nem karcos az üveg és a fakeret is ép. Az is igaz, hogy már közel 20 éve porosodik, ideje lenne kezdeni vele valamit.

Gyerekkorom egyik meghatározó játéka volt a LEGO. Összeraktam, szétszedtem, átépítettem, játszottam vele sokat... nagyon sokat. Az általános iskola végére viszont fokozatosan tompult ez az érdeklődés, majd a sok építőelem bekerült egy nagy dobozba a pincébe.

Ennek a képnek a születése is hasonlóan kezdődött, mint sok más tárgyamé. A technikával már korábban találkoztam és lementettem a DIY mappámba a Pinteresten - jó lesz még egyszer. Így is lett, mikor egy megunt, kicsit sérült festményreprodukció sorsáról kellet dönteni a legutóbbi költözés során.

Valószínű sok háztartásban megtalálható az úgynevezett pattintós képkeret. Egyszerű, praktikus és megfizethető. Emiatt gyakran használtam én is, de mindig volt valami hiányérzetem. Egészen addig, amíg nem találkoztam az alábbi gondolattal:

Nem is tudnám jobb körülmények között elképzeli ennek a bejegyzésnek a megírását, mint a reggeli eszpresszóm mellett. Talán egy kávébab ültetvényre néző terasz tudná felülmúlni. De annak is örülök, hogy sikerült szert tennem egy kávés zsákra.