Volt némi rozsdás csavarom, amit szerettem volna hasznosítani. Korábban találkoztam az anyacsavar tál ötletével, de annak elkészítéséhez nem volt elég alapanyagom. Üzentem a baráti körben, hogy akinek van felesleges, az most megszabadulhat tőle. Amikor ilyen dolgokat kérek, szerencsére mindig számíthatok rájuk és csak kicsit "savaznak", hogy már megint miben mesterkedek.

Hamar összejött a kellő mennyiségű fémhulladék, amelyről ecetbe áztatva oldottam le a rozsdát. Az ecet lassabban végzi el a munkát, mint a vegyi rozsdaoldók, de cserébe környezetbarát. Ahol lehet, igyekszem környezetkímélő megoldásokat bevetni. Rozsdaoldás után átöblítettem a csavarokat mosószódás vízben.

Kerestem egy szimpatikus formájú mélytányért, bevontam alufóliával az alját – ez lett a sablon. Bekentem kevés étolajjal a fóliát, hogy ne ragadjon hozzá a csavar és a közepétől kezdve elkezdtem egyesével összeragasztani a csavarokat kétkomponensű ragasztóval. Ez a munkafázis igazi türelemjáték, nekem közel 2 óráig tartott.

Egy napig hagytam száradni, majd festés előtt drótkefével eltávolítottam a felesleges ragasztónyomokat. Három réteg alapozófestéket és három réteg akril festéket fújtam rá. Több fújós festéket (spray) is kipróbáltam, nekem a Maestro termékei váltak be a legjobban. A végeredmény ez lett:

Főleg dekorációs célra ajánlom, ha használni szeretnénk, bánjunk vele óvatosan, mert a súlya miatt elengedheti a ragasztó. Ha felemeljük, arrébb tesszük, fogjuk meg két kézzel a két oldalát, így elkerülhetjük, hogy a sarkai meglazuljanak és letörjenek. Ha most csinálnám, nem festeném, csak lelakkoznám, hogy megmaradjon az ipari, műhelyes stílusa.

Az anyacsavar tál megjelent a Manzárd Café ajánlójában, ahol egyéb barkácsötleteim is figyelmet kaptak. Ugyanezzel a tállal bekerültem A Mi Otthonunk magazinba az akkori csináld magad versenyük egyik nyerteseként.